Erasmus+ Vencz Zoltán: Curso de repaso para profesores de español

2022 júliusában az Erasmus + KA122-SCH egyéni mobilitás programjának keretében lehetőségem nyílt részt venni Madridban egy kéthetes spanyoltanár-továbbképzési kurzuson, melyet a Don Quijote nyelviskolában tartottak az ENFOREX – Centro de Estudios Internacionales – intézet szervezésében. A kurzus kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy az ott tanultakat és a megszerzett tapasztalatokat minél hatékonyabban tudjam a mindennapi oktatói munkámban hasznosítani, ezért döntöttem egy konkrétan spanyoltanároknak szóló tanfolyam mellett.

A pályázat megnyerése után derült ki, hogy a nyárközépi időpont miatt a legtöbben inkább a tengerparti Málagában tartott, szintén az Enforex által szervezett, hasonló tematikájú tanfolyamra jelentkeztek, ezért a fogadó intézmény igyekezett a kevés számú Madridba pályázót is oda átirányítani, de mivel nekem addigra már megvolt a repülőjegyem, túl sokba került volna a helyszínváltoztatás. Mint a tanfolyam kezdetekor kiderült, rajtam kívül egyetlen kolléga ragaszkodott Madridhoz, így a kurzus két résztvevővel zajlott le. Negatív következmény: a kettőnk által befizetett tandíjból (a hospitálásokon kívül) mindössze napi két tanórát tudtak nekünk biztosítani. Pozitív következmény: az adott témakörökön belül a tanárok a lehetőségekhez mérten kettőnk igényeihez igazították a tananyagot, és az órák igazi interaktív, kollokvium-szerű foglalkozásokká alakultak.

A kurzus címe – Curso de repaso para profesores de español – valamiféle ismétlő jelleget sejtetett, de valójában szerencsére inkább a felfrissítő, továbbképző koncepció jellemezte. Az órák fele nyelvtani témákat járt körül (múlt idők, kötőmód, névmások, létigék). Ezeken a foglalkozásokon a már ismert alapjelenségek átismétlésén, tisztázásán túl ezek egy időszerűbb, szabadabb felfogásába nyerhettünk betekintést, mely a nyelv felhasználói oldalról való megközelítésén alapul. Tanulságos gyakorlat volt elmozdulni a hagyományos, szabályközpontú, centralizált nyelvtankezeléstől a kifejezésmódok sokszínűségét elfogadó irányba. Több évtizedes gyakorlat után is rácsodálkoztam, hogy egyes jelenségek, kifejezések, amelyeket én eddig hibának, de legalábbis nyelvi pongyolaságnak tekintettem, tulajdonképpen elfogadhatók, „beleférnek” a mindennapi élet kommunikációjába, hiszen a nyelvet a nyelvhasználók alakítják, és amit sokan használnak, az egy idő után óhatatlanul normává vagy legalább is elfogadhatóvá válik.

A szókincs és a lexikai ismeretek bővítését célzó órán hasonló tapasztalatok értek. A kor követelményeivel lépést tartó, gyakorlatorientált, a kommunikációra és együttműködésre épülő feladatokat és metódusokat ismerhettünk meg, melyek a diákokat önálló gondolkodásra, kreativitásuk használatára sarkallja mind a szóbeli, mind az írásbeli közlésfolyamatok során.


A kurzuson mindezeken kívül naprakész ismereteket szerezhettem a mai Spanyolország közéletéről, kulturális jelenségeiről, államberendezkedéséről, a Közös Európai Nyelvi Referenciakeretről és a nemzetközileg validált spanyol nyelvvizsgákról (DELE, SIELE), valamint az audiovizuális eszközök tanórai használatáról.

A tanórákon kívül öt alkalommal hospitálásra kerül sor az iskolában. Az A1-es szinttől C1-ig tekinthettem meg különböző órákat. Minden csoport vegyes nemzetiségű volt, a diákok életkora 16 és 60 év között mozgott, s bár a magyar közoktatásban nyilván nem ezek a jellemző paraméterek, érdekes volt megfigyelni, hogy az egyes nemzetiségekhez tartozó tanulók miben nyújtottak jobb teljesítményt a többieknél, mi okozott nekik gondot, mihez igényeltek több időt, stb, hogyan tudtak ezen különbözőségek ellenére sikeresen együtt dolgozni, s ebben mekkora szerepük van a jól képzett, a legújabb kompetenciákkal, a legfrissebb tudással rendelkező, nyitott és igényes, tehetséges pedagógusoknak.

Minden hospitálásról elemzéssel és megjegyzésekkel ellátott jegyzőkönyvet kellett készítenem, mert az iskola igényelte a szakmai visszacsatolást.

Az elszállásolás sem hagyott semmiféle kívánnivalót maga után: egyszemélyes, fürdőszobával ellátott szobát kaptam, ahonnan az iskolába mintegy 10 perces gyaloglással értem be.

Összességében a projekten való részvételem nagyon praktikus, tanulságos, élményteli és célirányos volt.