Határtalanul! kirándulás a Tátrában

A Határtalanul – Natura 2000 program célja az volt, hogy iskolánk diákjai megismerkedjenek az Alpin ökorégió jellegzetes élőhelyeivel, kiemelten a magashegységi élőhelyekkel. A fő cél mellett több történelmi jelentőséggel bíró felvidéki települést is meglátogattunk.

2022.04.18.
Selmecbányán megismerkedtünk a város történeti központjával. Felmentünk az Óvárhoz, majd átsétáltunk a Leányvárhoz (Újvár). A Leányvár oldalában megfigyelhettünk néhány, a hazai erdőkből is ismert koratavasszal virágzó növénnyel (tavaszi kankalin, odvas keltike). A város 600m tszfm-on fekszik ez pont a bükkös öv alsó határa, így még otthonról ismert növényfajokkal találkoztunk. A Kálváriára felmászva megcsodáltuk a 22 kápolnát. A Kálvária tetejéről szép kilátás nyílt a környező hegyekre, amelyek közül néhány már eléri az 1000 m tszfm-ot. Jól megfigyelhető volt az erdőzóna váltás, ahol a bükkös átmegy lucfenyő elegyes bükkösbe.

Következő állomásunk Zólyom volt, ahol megnéztük a várat és Balassi Bálint emléktábláját.

A szállásra érkezés előtti utolsó állomásunk Besztercebánya volt, ahol sétát tettünk a városközpontban. Megcsodáltuk a híres Óratornyot, a „német” és „szlovák” templomot.
A történelmi városok meglátogatása után este 7 órakor értünk szálláshelyünkre Tátra Csorbára (Tatranska Strba).

2022.04.19.

Reggel a szállodánk ablakából szemünk elé tárult havas csúcsaival a Magas-Tátra. Tátralomnicra utaztunk, ahol megnéztük a Tátra Nemzeti Park Múzeumot. A kiállítás diaporámák segítségével mutatta be a hegyjellegzetes élőhelyeit. Külön rész tárgyalta a Tátra geológiáját, valamint az egyes élőhelyek növény és állatvilágát.

A múzeummal szemben egy füves területen megfigyelhettük a berki szellőrózsa, a sudár kankalin és a kárpáti sáfrány virágzó példányait. Az utóbbi két faj Magyarországon ritka, védett faj. A kárpáti sáfrány a Kárpátok és a Balkáni-hegység bennszülött faja.

A Magas-Tátra területének jó része nemcsak nemzeti park, hanem Natura 2000 területként (SKUEV0307) az európai ökológiai hálózat része is.

A múzeumlátogatás után a Csorba-tóhoz indultunk. Útközben erős havazás kezdődött.

A Csorba-tó és környékén még javában tél volt, a sípályákon friss volt a hó, a tó be volt fagyva. A Csorba-tótól gyalog indultunk a Poprádi-tóhoz. a tó szintjétől felkapaszkodtunk a 1500 m tszfm-ig, majd utunk közel szinten haladtunk. Útközben megfigyelhettük az erdőtípusok váltását, amelyet a fenyőfajok kicserélődése mutatott. A luc dominancia ugyan maradt, azonban az európai vörösfenyőt a magasabb, kövesebb, sziklásabb helyeken a cirbolyafenyő váltotta fel. A poprádi-tavat körülvevő 1900-2200 m magas csúcsok oldalán jól látható volt az erdőhatár, ami fölött már a törpefenyő uralta a tájat.

A Tátrában az erdőhatár 1500-1600 m tszfm-on található, bár több helyen az emberi tevékenység, a bányászat és az állattartás miatt alacsonyabb térszinten van.  A kirándulásunkon érintett részen azonban még jól megfigyelhető a természetes erdőhatár.

A Poprádi-tó az erdőhatár közelében fekszik. Míg nyugati oldalán lucok és cirbolyfenyők nőnek, addig a déli és keleti partján a törpefenyő alkot állományt.

Bár erősen havazott és az aljnövényzetből nem sokat lehetett látni, azért néhány nagyobbra nőtt áfonyabokor segített kiderítenünk, hogy a vidék jellegzetes erdőtársulása az áfonyás lucos.
Amit a természetben megfigyelni nem tudtunk, arról Csapody István „Kis tátrai flóra” című könyvében olvashattunk.

Az egésznapi havazásban tett túra után fáradtan és sajnos egy sérülttel tértünk vissza szállásunkra.

2022.04.20.

Szikrázó napsütésre ébredtünk. Reggeli után Poprádra utaztunk. A Poprádi Tátraalja Múzeumban részletes tárlatvezetés közben ismerkedtünk a város és környékének történelmével az ősember korától napjainkig.

Poprádról Ótátrafüredre buszoztunk, majd onnan siklóvasuttal Tarajkára.

Az előző napi havazás és a hajnali fagyok megtették hatásukat, ezért a tarpataki vízesések mentén haladó turistaút járhatatlan volt. A Reiner-kunyhót egy könnyebb útvonalon közelítettük meg, bár ez is elég csúszósnak bizonyult. A Tarpatak-völgyének környéke a magas-Tátra egyik legérintetlenebb területe. Mai utunk 1300-1400m tszfm-on haladt, így itt is a lucosok jellegzetességeit láthattuk, már amennyire az előzőnap lesett hó az addigi hótakarót 15-20 cm vastagsággal növelte.

A Reiner-kunyhónál a diákok egy jót hógolyóztak.

Ezen a napon viszonylag korán értünk vissza a szállásra, így jutott idő egy kis vizsgálódásra. A szállodánk körül a környék jellegzetes fenyőfajaiból volt néhány példány, így a fenyőket közelebbről is meg tudtuk vizsgálni.

A diákok négyfős csoportokat alkottak és méréseket végeztek az Apple iPhonnok segítségével. Feladatuk volt az egyes fenyőfajok kéregszínének, tűlevél elhelyezkedésének és méretének, valamint a toboz méretének meghatározása. Mindegyik csoport mindegyik fenyőfajt megvizsgálta. 5-10 tűlevélnek megmérték a hosszát, az érett toboznak a szélességét és a hosszát.  Kapott adatokból átlagot számoltunk, illetve eloszlási görbét szerkesztettünk.

 2022.04.21.

Ismét jó időre ébredtünk. Délelőtti programunk a Késmárk meglátogatása volt. A városban megnéztük a Thököly família pompázatos reneszánsz főúri várát és az evangélikus templomot. Sajnos a templom zárva volt, Thököly Imre kuruc vezér szarkofágját nem tudtuk megnézni. koszorúnkat a templom bejáratánál helyeztük el.

A városnézés után túrázni indultunk a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park egyben Natura 2000 terület (SKCHVU053) egyik legszebb részén a Hernád-áttörésben. A szurdokvölgyet lucosok kísérték. Mivel itt nem volt hó, meg tudtuk figyelni az erdő és a folyópart tavaszi aszpektusát adó növényeket. A megfigyelt fajok listája: berki szellőrózsa, bogláros szellőrózsa, ikrás fogasír, aranyos veselke, nemes májvirág, bársonyos tüdőfű, mocsári gólyahír, farkasboroszlán,
cifra kankalin, sudár kankalin, ujjas keltike, fehér acsalapu, vörös acsalapu.

A fajokról készült poszterekből, fotókból kiállítást készítünk.

2022.04.22.

Indulás haza. Útközben megálltunk a Felvidék egyik legszebb kisvárosában, Lőcsén. A város főterén megnéztük a Szent Jakab templomot, a gyönyörű városházát és a szégyenketrec sem maradhatott ki. A város közelében található Közép-Európa egyik legnagyobb vára Szapolyai János király szülőhelye, a Szepesi vár. A vár biológiai érdekessége a nagy várudvarban élő népes ürgepopuláció.

Utunk utolsó állomása Kassa volt. Sétáltunk a városközpontban. A dómban megnéztük Rákóczi Ferenc fejedelem, valamint édesanyja, a munkácsi hős Zrínyi Ilona, és gróf Bercsényi Miklós generális szarkofágját.

Meglátogattuk a rodostói házat, amely a nagyságos fejedelem törökföldi emigrációjának állít emléket. Koszorúnkat az ház előtti szobornál helyeztük el.

A kirándulásról fotók a NATURA2000 ppt diáin láthatóak.