Számomra az első Erasmus+ mobilitás programom egyszerre volt kihívás és jutalom is. Jutalom, hiszen egy európai világvárosban, Barcelonában tölthettem egy hetet, valamint egy olyan képzésen vehettem részt, ami a szakmai és emberi fejlődésemet is segítette. Ugyanakkor kihívás is, mert ez volt az első alkalom, amikor egyedül utaztam el egy számomra ismeretlen helyre.
Az Europass Teacher Academy képzése egy hetes képzésén volt lehetőségem nemcsak olyan ismereteket is elsajátítani, amik a pedagógiai eszköztáramat gazdagították, hanem a készülő szakdolgozatomban is nagy segítségként fognak szolgálni. Az oktatónk, aki hatalmas szakmai tudása mellett egy életvidám és pozitív életfelfogásról tett tanúbizonyságot a képzés ideje alatt mindent megtett, hogy ne csak a tudástárunkat bővítsük, hanem saját mentálhigiéniánkra is fordítsunk időt. Saját tapasztalatain keresztül próbálta felhívni számunkra a figyelmet, hogy a céljaink eléréséhez vezető rögös úton muszáj gondoskodnunk saját magunkról vagy azt soha nem fogjuk tudni elérni bármilyen keményen küzdünk is érte. Az egy hetes képzés során megismerkedtünk a projekt tervezés és kivitelezés számos folyamatával és azok nemcsak tanítási, hanem pályázati és fejlesztési célok elérésére is. Ezen kívül, nagy hangsúly volt fektetve a kommunikációs képességek fejlesztésére is, ami véleményem szerint a mai világban az egyik leginkább fejlesztésre szoruló képesség nemcsak a diákok, hanem a társadalom minden tagja számára.
Oktatónk Marina Moreno a képzés első napjától kezdve erre törekedett, amit elsőre a csoportból senki fel se fogott. Talán az egyik legjobban szemléltető példa, amikor egy csapatba rakott két litván tanár kollégával, akik előtte a harmadik kollégájuk nyelvtudására támaszkodtak fordításban. A feladatunk az volt, hogy mutatkozzunk be egymásnak majd a legvégén az egész csoportnak be kell mutatnunk a csapat egyik tagját. Amilyen nehéznek tűnt elsőre a feladat olyan gyorsan derült ki, hogy a kommunikációhoz a nyelvtudás nem mindig feltétel. Ahogy csapattársaimmal próbáltuk kézzel-lábbal, fordító alkalmazásokkal, képekkel és egyéb nem nyelvtudást igénylő eszközökkel mesélni egymásnak úgy vált egyre világosabbá mindannyiunk számára, hogy a hajlandóság/motiváció és kreativitás sokkal nagyobb tényezője ennek a folyamatnak, mint ahogy ezt gondoltuk.
A képzés további részeiben hasonló a tradicionális vagy megszokott módszerektől eltérően teljesítettünk sokszor elsőre nagyon egyszerűnek tűnő feladatokat. Bizonyos tárgyak elkészítése legoból, gyurmából vagy pálcikából akár egyedül, akár csoportosan, amik egy átlag felnőtt ember számára nem túl megszokott feladatnak számítanak pláne nem egy projekt menedzsment továbbképzés keretein belül. Az feladat valódi célját szinte mindig annak elvégzése után tudtuk meg, ami nemcsak egy projekt elkészítéséhez szükséges részfeladat megértéséről szólt, hanem a saját személyiségünk megismeréséről, feltérképezéséről és abból fakadó képességeink fejlesztéséről is.
A képzést kicsi öt fős csoportban végeztük és kora délutánra általában végeztünk is, amit a város felfedezése követett. Számomra rendkívül kalandos élmény volt szeptember közepén a strandolni vagy a Barcelona számos különböző és egyedi városrészeiben kalandozni.
Hamarosan ez az egyszemélyes kalandozás gyorsan csapattá duzzadó felfedezőúttá vált, ahogy a képzésen és az iskola által rendezett kulturális programokon egyre többen csatlakoztak hozzám. Újdonsült kollégáim jó lehetőséget biztosítottak számomra és számukra is azzal, hogy betekintést nyerhettünk különböző nemzetek oktatási rendszerébe, előnyeibe és azoknak problémáiba.
Összességében egy rendkívül hasznos és érdekes képzésen vehettem részt, ahol nemcsak új módszereket ismerhettem meg, hanem egy kicsit saját magamat is.